2012. 05. 31. Gyalogtúra Fekedre 3. osztály

  • Bandicz Barnabás
  • Galambos Réka
  • Jónás Vivien
  • Réger Henriett
  • Török Ágnes

Gyalogszerrel Fekedre
Szép reggelünk volt, nagyon szépen sütött a nap. Egy rozsdás régi vasút felé vettük az irányt. Éppen egy meggyfánál álltunk, és lecsipegettünk egy pár meggyet. Még szerencse, hogy nem szeretem, a meggyet, mert az osztálytársaim szerint a gyönyörű vérpiros meggy olyan savanyú volt, hogy nem kellet sok idő a kiköpéséhez. Eztán mentünk tovább északnak. Mikor végre már nem csak láttuk, hanem tapasztaltuk a lábunk alatt, s a fejünk fölött az erdőt, elég komolyan elcsodálkoztam. De tényleg keresnem kellett a földön az államat. ahogy a nap átszűrődik a fák közt, és a levegő frissessége egyszerűen csodálatos volt.. Már a kirándulás elején kialakult 3 csoport. Akik elöl voltak, akik normális tempóban haladtak, és a lassúak. Az első nagy pocsolya nem volt túl bíztató. Nem beszélve a másik kettőről. Nem sokkal ezután megláttunk egy hidat. Egyik osztálytársunk ötlete volt, hogy telepedjünk le itt, és itt pihenjünk. Nem sokkal később kiderült, hogy az alattunk lévő dögök és hullák miatt ez nem túl jó ötlet. Nem sokkal később le is telepedtünk. Persze máshol. De úgy nem telhet el perc, hogy ne történne valami. A már másik fogalmazásomban említett Erik mellett 1 méternyire elugrott egy őz. De én ezt nem láttam. Kár. Ezután kb. fél órát gyalogoltunk. Ezután találtunk 1 kirabolt lakókocsit. De én már megint nem láttam. Azt gondoltam:  Milyen szerencsétlen is vagyok én. minden izgalmasból kimaradok. Ezután az Erik visszament a botjáért. Dénes bácsi és mi is izgultunk, hogy eltéved-e? Hát nem tévedt el. Végre beértünk Fekedre. Hatalmas játszótér fogadott minket. Jó nyársalás után sokat játszottunk.
Hazabuszoztunk. Otthon részletesen elmeséltem a szüleimnek a mai napot. Nagyon szép volt ez a kirándulás, sohasem fogom elfelejteni. (Bandicz Barnabás)

Fekedi kirándulás
Csütörtök reggel Fekedre indultunk. Kis fényekben sütött a nap, s amikor elindultunk tudtuk, hogy jó lesz ez a kirándulás. A fiúk egy darabig a síneken mentek, ami tele volt gazzal, csalánnal. Szinte nem is láttuk őket. Poros határban mentünk végig, de a kilátás attól még gyönyörű volt.
Végül a szebényi útnál találtuk magunkat. –Csíííz  - a tanár bácsi lefotózott bennünket. Közben nyársbotot is szedtünk. Napraforgósban és kukoricásban is sétáltunk, és utána egy gazos ösvényen mentünk, ahol egy áramos drótot is találtunk. Majd egy csontokkal és szeméttel teli ároknál kötöttünk ki.

  • Nézd, ott a söprűnyél a gerince. – mondta Bogi.
  • És a keze. – mondtam én.

Utána kettő szarvast és egy őzet láttunk, és gyalogoltunk tovább. –Sziücsssssz – egy fácán nagyon megijesztett bennünket. És az osztálytársaim is megijesztettek.
Odaértünk Fekedre. Egy csodálatos parkon mentünk keresztül a játszótérre. A drótkötélpályás csúszdánál nagy volt a sor, miközben a tanár bácsi csinálta a tüzet. Vidáman sütögettünk, kéziztünk, fociztunk.
Ez volt a lejobb napom, bárcsak tovább maradhattunk volna ott. (Galambos Réka)

Gyalogtúra Fekedre
Reggel magamat sürgetve futottam az iskolába, hogy minél előbb odaérjek. Háromnegyed nyolckor indultunk a vasúti sínektől. A fiúk a régi vasúti síneken mentek, mi pedig a rendes úton. Magamban azt gondoltam: -Jézusom, ezek a fiúk! Réka talált meggyet. Mikor megkóstoltuk,  úúúúú- nagy grimaszt vágtunk. Tovább sétáltunk és Dénes bácsi képeket csinált rólunk. Egy lépcsőnél összeszedtük a csapatot. Szép tájakat láttam.  Elértünk egy kereszteződéshez és utána földes úton mentünk tovább. Heni volt a vezetőnk. Egyfolytában lehagytak minket páran, de jól bírtuk.  Országúthoz értünk, libasorban mentünk. Láttunk napraforgókat és „Bumm”, mi is azokká lettünk. Ez azt jelentette, hogy beguggoltunk a napraforgók közé.
Tovább gyalogoltunk és meglettek a nyársbotok. Faragtuk egész úton őket. Lassan Feked közelébe jutottunk. Szépen mentünk, csak mentünk és egy fácán megijesztett minket. Réka és én sikítottam, de a Dénes bácsi is egy kicsit megijedt.  Megláttunk egy büdös hidat. A híd attól volt büdös, hogy dögcsontok voltak alatta, meg szemét és elhalt testrészek.
Tovább sétáltunk, láttunk három szarvast és egy őzet. Akkor letelepedtünk enni. Erik mellett elsuhant egy őz. Lassan elindultunk sármezőkön át.
Megláttunk egy lakókocsit. Belekukucskáltunk. Valaki felkiáltott, hogy Erik eltűnt. Elbújtunk előle, de nem ijedt meg a „Goromba Gomba”, azaz  Erik.
Odaértünk a fekedi játszótérre, sokat játszottunk, fociban a fiúk nyertek, kéziben a lányok. Nyársaltunk is. Én virslit sütöttem, és nagyon jól esett. Locsolkodtunk a végén, de be kellett fejeznünk, mert jött a busz.
Végül hazaértem, és jóérzéssel meséltem anyunak. Esten fáradtan, de jó emlékekkel aludtam el. (Jónás Vivi)

Gyaloglás Fekedre
Reggel fél hatkor keltem. Nagyon izgultam, mert tudtam, hogy izgalmas nap lesz. Elmentem az iskolába és már ott volt a negyed osztály. Úgy örültünk, hogy megint kirándulni megyünk. Én véletlen iskolatáskát is hoztam, mert előtte nap esett az eső. Beszélgettünk, hogy milyen lesz Fekedre menni gyalog. - Nagyon izgulok! –mondta Vani és Vivi. Végre megjött a nagy csapat. Elindultunk a régi vasút melletti utcánál.

  • Lehet menni a vasúton is? – kérdezték a fiúk.
  • Mehettek, de a vége felé szúrós bokrok lesznek. – válaszolt a tanár bácsi.

Mentünk, mentünk, mendegéltünk, és egy óriási tócsát láttunk. A fele osztály vakarta a fejét, hogy hogyan jutnak át rajta, még a tanár bácsi is. Végül kilyukadtunk a trefordi úthoz. Egyszer napraforgóvá is váltunk, bebújtunk a napraforgó táblába. Mindenki felugrott és kimásztunk a giz-gazból.
Szedtünk nyársakat, utána bementünk a kukoricásba meg a napraforgósba. Rátértünk egy földes útra és tovább mentünk, mendegéltünk. Odaértünk egy olyan árokhoz amiben volt csontváz és sok szemét.
– Együnk itt! – mondta Vivi.

  • Előbb nézz le, hogy mi van itt! – válaszolta a tanár bácsi.

 Az egész osztály ámult, bámult. Láttunk óriási pocsolyákat. Én azt gondoltam, az egyikbe bele fogok lépni, így is lett. Utána lemaradt az egész csapat, kivéve Erik, Szabi és én. Megijesztettük a többieket. Bogi szívrohamot kapott majdnem. Rékát megijesztette a fácán, Eriket az őzike. Láttunk sokféle állatot, például szarvast, szarvasbogarat, őzet, nyulat. Volt egy olyan lakókocsi is, amiben minden fel volt borítva. Végre odaértünk Fekedre. Ott sütöttünk szalonnát és virslit, játszottunk.
Nagyon fáradtan mentünk haza busszal. Ez volt a második legjobb napom ebben az évben.
Réger Henriett

Kirándulás Fekedre
Elindultunk reggel 7 óra 45-kor a tanár bácsival a vasút mellett és kiértünk a földes útra. A kukoricás mellett mentünk. Nagy sár volt ott, olyan gusztustalan volt, hogy rá se mertem nézni. Kimentünk az országútra, majd a tanár bácsi lefényképezett minket a napraforgó közt. Azután szedtünk nyársbotokat. Mentünk tovább, és egy büdös helyre értünk és ott két lapocka és gerinccsont volt. Nagyon undorító volt.
Egy árokhoz értünk és Rékáék belementek. Mikor már nagyon magas volt az árok Réka ki sem látszott belőle. Mi mentünk tovább és Erik visszament a botjáért. Nagyon megijedt a tanár bácsi és visszament érte. Mikor visszaértek, megijesztettük az Eriket.
Utána láttunk egy lakókocsit, és azt gondoltuk, hogy ki van rabolva. Mikor eljöttünk onnan, elsétáltunk Fekedre. Nagyon szép házak voltak. Elmentünk egy parkba, ott sütöttünk és játszottunk. Evés után mindenki megtöltötte az üvegét és lelocsoltuk egymást. Jó volt nagyon.
Végül mentünk a buszra és öt perc alatt Véméndre értünk. Nagyon jó volt a kirándulás, remélem jövőre is elmegyünk.
Török Ágnes